Henry helyettesítő tanár egy rossz hírű középiskolában, ahová csupa nehéz sorsú, magatartászavaros, nehezen kezelhető tanuló jár. A férfi személyisége és stílusa egy idő után kivívja diákjainak egyfajta elismerését, ám mindezzel éppen csak egy sajnálatos jelenség felszínét kapirgáltuk meg kissé - és semmi, de semmi köze nincs a történetnek a Veszélyes kölykökhöz.

Teljesen érthető, hogy ez a remek film nem jött be hozzánk moziba, hiszen megbocsáthatatlan szörnyűséget művel a nézőkkel: elgondolkodtatja őket napjaink (?) elcseszett ifjúságának kilátástalan, céltalan életéről (ill. annak tartott vegetálásáról), és ennek kiváltó okairól, na meg a következményekről, amikkel majd néhány év/évtized múlva fog csak a világ szembesülni - de akkor már késő lesz. Kevés ennyire negatív film van, ami ilyen iszonyatos erővel bírál és ítélkezik, és nem fél kimondani olyasmit, miszerint a világban egy népbutító gondolat-holokauszt zajlik, csak ez nem azonnal öli meg az embereket, hanem hosszú időre elnyújtva.

Már manapság is láthatók ennek a folyamatnak a jelei, célja pedig talán az egyre növekvő népesség kordában tartása. Amíg az ember megkapja a napi borzalomadagját a horrorhíradókból, melyek csak úgy lubickolnak mások nyomorában és tragédiájában, addig az átlagember elégedett a saját életével. Amíg valóságshowkat nézhet, ahol teljesen lealjasodott, minden tekintetben nulla véglények csinálnak magukból majmot, addig az átlagember nem gondol arra, mennyi sz*rság veszi körül.

Ez a film a negatívsága ellenére is pozitív is valahol, hiszen figyelmeztet, sőt felkiált, hogy valami baromira nincs rendben a világgal, és sürgősen tegyünk valamit, amíg visszafordíthatatlanul nem késő.

Formailag is ügyes munka, jók az iskolatáblára rajzolt kréta-animációk, dokumentarista hitelességet adnak az "interjúk", nagyon jó a kamerakezelés, a színészek pedig remekelnek, főleg persze Adrien Brody. Nagyon sok ilyen filmre lenne még szükség.