Barátunk, Superman

2015. február 16. - Kővári György Márió

Eléggé furcsa az a magyar forgalmazói eljárás, hogy egy mainstream színészeket (akik közül az egyik ráadásul Oscar-díjas is) felvonultató amerikai filmet (Mud) nem mutatnak be a mozikban, de egy iraki-svéd-finn koprodukciót igen.
Én persze csak támogatni tudom, hogy minél több közel-keleti (és egyéb) alkotás jelenjen meg a hazai filmszínházak kínálatában a sok hollywoodi szemét mellett, szóval le a kalappal a Vertigo Média előtt, amiért be merte hozni ezt a produkciót.
Maximális tisztelet a palesztin, iráni, libanoni és más közel-keleti alkotóknak is, akik kitartásuknak és tehetségüknek köszönhetően elkészíthetnek egy-egy remek mozit - bár nyilván nem önerőből, hiszen valamirevaló finanszírozási és gyártási rendszer híján (vagy a cenzúra miatt) ez roppant nehéz (vagy lehetetlen) lenne a hazájukban, ezért külföldi partnerek segítenek nekik.

Mennyország, most, Nők férfiak nélkül, Nader és Simin - Egy elválás története... csak néhány cím az elmúlt évekből. Felemelő érzés annyira más jellegű filmeket látni, mint a megszokott európaiak és főleg amerikaiak, viszont bosszantó, hogy a magyar filmgyártás még ezt a (nem pejoratív értelemben véve) alacsony szintet sem képes megugrani, holott mi itt tizedannyi nehézséggel sem küszködünk, mint egyes arab és perzsa országok.

bekas_short.jpg

A nem létető Kurdisztánról épp eleget hallhattunk a híradókban az elmúlt évtizedek során, ezért meglepő, de örvendetes is, hogy egy új (értsd: nálunk is látható) film ebből a megtépázott régióból származik. Irak, a kilencvenes évek eleje. A háború sújtotta ország egyik kis falujának mozijában bemutatják a Supermant, amit áhítattal les meg a tetőn lévő lyukon keresztül két árva kurd fiú: Dana és Zana. Lelkesedésük nem ismer határokat, s miután a térképen mindössze egy ujjnyi távolságnak tűnik, elhatározzák, hogy Amerikába mennek, hogy találkozzanak a szuperhőssel. Egy Michael Jordan nevű szamár hátán hamarosan neki is vágnak életük nagy kalandjának.

Karzan Kader filmje tulajdonképpen egy dokumentarista történelmi tabló, melynek célja bemutatni a világ közvéleménye előtt lényegében ismeretlen kurd népet, bepillantást nyújtani az ottani egyszerű emberek mindennapjaiba és életérzésébe - hol érzékenyen, hol humorral, máskor viszont kíméletlen realizmussal.

bekas.jpg

A történet ugyanakkor két fiú meséje is, akik egy (számukra) elérhetetlen álmot szeretnének megvalósítani. Nincs veszítenivalójuk, de ennek nem is igazán vannak tudatában, és ez az, ami segít nekik a céljukért küzdeni; ez az örök és kikezdhetetlen gyermeki naivitás és ártatlan tudatlanság, amit még a háborúk és a romok sem képesek megrontani és elfojtani bennük.

Superman (meg Amerika és a vissza-visszatérő Coca-Cola) elég nyilvánvaló szimbólum, a jólét, az egészség, a biztonság és a szebb jövő jelképe, amit Dana és Zana talán nem is értenek, de ösztönösen mégis tudják, hogy arra van szükségük - de végső soron egymásra. A film nem bonyolítja túl a középszerűnek is mondható üzenetét, de talán ez az egyetlen, amibe bele lehet kötni. Karzan Kader saját bőrén tanulhatta meg, mennyire fontos, ha az ember bízhat valakiben és számíthat rá, ezért a történetet nyilván személyes élmények is ihlették (többek között az első szerelmet, ami - a faágon üldögélés miatt is - kicsit a Forrest Gumpra emlékeztet).

bekas2.jpg

A fényképezés elég jó (nagyon szép az aranybarnás színvilág), és néhol remekül működik a feszültségkeltés is (pl. a határellenőrzések). A színészek kivétel nélkül amatőrök, de egytől egyig remek és tipikus karakterek (pl. a vak szerelő, az embercsempész, az öregember az országúton), a két gyerekfőszereplő - Zamand Taha és Sarwar Fazil - pedig akár önmagát is játszhatná - a finom színészvezetésnek köszönhetően játékuk teljességgel hiteles és őszinte.

Megrendítő élmény gyerekszemmel látni ezt a világot, és már csak azért is fontos, hogy ez a film elkészült, mert ráirányítja a figyelmet erre az elfeledett térségre és népcsoportra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cinefil.blog.hu/api/trackback/id/tr157078299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.