A háború sámánja (2012)

2015. március 31. - Kővári György Márió

A 12 éves Komona falujába egy nap fegyveres lázadók törnek be, a "használható" embereket - főleg gyerekeket - összegyűjtik, mindenki mást megölnek. A lányt szülei lelövésére kényszerítik, majd elhurcolják az erdőbe, ahol a Nagy Tigris nevű lázadó hadsereg katonája lesz. Rendszeresen megverik és drogozzák is. A lány olykor halottak szellemeit látja, emiatt a lázadók azt hiszik, hogy boszorkány, aki képes megérezni az ellenség közeledését. A lázadók között van egy albínó fiú, a varázsló, akivel hamarosan amolyan sors-közösségi barátság alakul ki. Egy nap elszöknek és a fiú nagybátyjánál húzzák meg magukat, ám a fegyveresek megtalálják őket, a varázslót megölik, Komonát pedig visszaviszik a dzsungelbe, ahol újabb évet tölt el. A parancsnoka nem sokkal később teherbe ejti, de a lány végez a férfival és ismét sikerül elszöknie. Néhai "férje" nagybátyjánál keres menedéket, és nem sokkal később elérkezik a szülés ideje.

war-witch1-600x369.jpg

Afrikában a függetlenség elnyerése óta lényegében nem akadt ország, ahol ne lett volna valamilyen véres konfliktus. Önjelölt diktátorok emelkedtek fel, kiirtották a lakosság felét, majd elbuktak, aztán jött a következő vezér, voltak/vannak katonai puccsok és polgárháborúk, eközben pedig ártatlan ezrek és milliók haltak/halnak meg - tulajdonképpen a semmiért. (Esetleg annyi a bűnük, hogy nem a "megfelelő" törzshöz vagy vallás követőihez tartoznak.)

Mivel annyira messze van, ha nagy ritkán be is számolnak a híradók ilyesmiről, a nyugati ember elmondja a kötelező "jaj, de szörnyű!"-szöveget, majd átkapcsol megnézni, milyen színűt sz*rt aznap XY celeb.war_witch1.jpg

Ez a film tipikus. Nincs megnevezve az afrikai ország, ahol játszódik, de lényegében akárhol lehetne, amiről az elmúlt években-évtizedekben olvashattunk vagy hallottunk (Angolától Dél-Szudánig... lehet választani).

A két éven át tartó eseményeket a kanadai-vietnami rendező, Kim Nguyen dokumentarista hűséggel mutatja be. Ez nagyon fontos, ugyanis ez egy olyan történet, amit nem megfelelő ember simán el tudott volna rontani; nyál, hatásvadász momentumok, és l'art pour l'art vérengzések válthatták volna egymást, az indirekt, nagyon egyszerű stílusú ábrázolásmód azonban sokkal nagyobbat üt. A hitelességet a kézikamerázás, a díszletek hiánya, az amatőr színészek, a zene minimális használata is nagyban erősíti.

war-witch-rebelle-magician-married.jpg

A film célja a bemutatás, ezért sokkal inkább cselekmény van, semmint hagyományos értelemben vett történet. Komona megpróbáltatásait kísérhetjük figyelemmel, mintha kamerás turistaként mellé szegődtünk volna (vannak persze játékfilmes stílusú, "megrendezettebb" beállítások is), hogy aztán magára hagyjuk, amikor a gyermekével felkéredzkedik egy teherautóra.

A rendező nem rág semmit a néző szájába, nem foglal állást, nem fogalmaz meg véleményt se pro, se kontra, és nem kesereg azon, hogy milyen szörnyű ez az egész. Egyszerűen csak felhívja a figyelmet valamire, a többit pedig a nézőre bízza.

Nagyon fontos, hogy ilyen filmek készüljenek (lásd még Hotel Ruanda, Véres gyémánt, Az utolsó skót király stb.), mert ha segíteni nem is tud az ember, legalább tudjon róla, hogy ilyesmi bizony rendszeresen előfordul a világban.

 

Alapvetően mi itt, Magyarországon, el sem tudjuk képzelni, mennyire szerencsések vagyunk, és milyen jó dolgunk van Orbánostul, Gyurcsányostul, Vonástul és mindenestül. A mi kis vacak problémáink és gondjaink kb. sehol nincsenek egy Komonához hasonló emberéhez képest, aki csak egy a több százmillió afrikai közül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cinefil.blog.hu/api/trackback/id/tr187280197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.