Fausta éneke (2009)

2015. április 13. - Kővári György Márió

latetaasustadacine-600a.jpg

Ha dél-amerikai filmekről esik szó, az ember hajlamos elsiklani Peru fölött, bár az is igaz, hogy pl. Argentínához, esetleg Brazíliához képest mindenképp kevesebb produkció készül arrafelé, jut el nemzetközi forgalmazásra, és pláne a magyarországi bemutatóig (legalább DVD-n). Ha más nem, Claudia Llosa 2009-ben mindenképp föltette hazáját a filmes palettára, amikor a Fausta énekével Berlinben megnyerte legjobb filmnek járó Arany Medvét, egy évvel később pedig a legjobb idegennyelvű film kategóriájában jelölték Oscar-díjra.

hithemilkofsorrow.jpg

Limától nem messze, egy poros kis faluban él Fausta, a fiatal indiánlány, aki a '80-as évek terrorjában fogant, amikor anyját megerőszakolták. Anyja a "bánat tejével" táplálta, ami azt jelenti, hogy Fausta egész addigi életét végigkísérte a boldogtalanság és a félelem; szinte csak lélek nélküli árnyéka egy valódi, élő embernek.

Amikor édesanyja meghal, Fausta el akarja vinni a szülőfalujába, hogy ott temesse el, ám nincs pénze az utazásra, ezért kénytelen kimozdulni megszokott környezetéből, hogy a városban keressen magának munkát. Egy jómódú zongoraművésznőnél helyezkedik el, aki egy nap meghallja a lány szomorú éneklését.archivos_imagenes_peliculas_g_gal18671.jpg

Hosszú snittekkel operáló, lassú tempójú (de nem unalmas), szépen fényképezett filmről van szó, amely elsősorban az autentikusságával teremt hangulatot. Ez főleg az amatőr színészeknek köszönhető, akik mind remek és tipikus karakterek, ill. rajtuk keresztül bepillantást nyerhet a néző egy olyan kultúrába, amelyről itt, Európában vajmi keveset tudhat.la-teta-asustada-4.jpg

Hiteles korrajz, egyfajta "nagy büdös valóság" bemutatása is a rendezőnő alkotása, továbbá társadalomkritika, egy jellemfejlődés ábrázolása, és még sok mindent lehetne rá mondani, ahhoz viszont mindenképp peruinak kell lennünk, hogy az összes szimbólumot és utalást, na és persze az életérzést megértsünk.

Érdekesség, és egyszersmind a "hitelességet" is erősíti, hogy a szereplők nem csak spanyolul, de kecsua nyelven is beszélnek.milk.jpg

A főszereplő Magaly Solier játéka szinte tökéletesen eszköztelen, ám a figurájához éppen ez illik. Rajta kívül láthatjuk még a spanyol Susi Sánchezt, aki a film egyetlen hivatásos színésze.

Különleges élmény a Fausta éneke, amire érdemes az igényes filmbarátoknak rászánni az idejüket.

A díjátadó Berlinben

A bejegyzés trackback címe:

https://cinefil.blog.hu/api/trackback/id/tr197361570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.