Az animágus: Hayao Miyazaki

2015. augusztus 28. - Kővári György Márió

Az anime kifejezés az animation, animáció szóból ered, és napjainkban kifejezetten a japán rajzfilmekkel kapcsolatban használják. Filmek terén kevésbé tájékozott embertársainknak az animéről talán csak a néhány, tudatlan dühtől fújtató, turbó-gyerekvédő jut eszébe, akik a japán rajzfilmek – szerintük – túlzott erőszakosságáról beszélnek, netán a valahol, valamikor, valamelyik tévéadón látott, jellegzetesen nagy és csillogó szemű, hosszú lábú, miniszoknyás lányfigura.

Tény, valóban léteznek ultra-brutál, vértől és egyéb testnedvektől fröcskölő animék, ám attól még felettébb nagy butaság lenne egy kalap alá venni az összes műfajt, annál is inkább, mert animék és mangák – japán képregények – nélkül az olyan filmek sem létezhetnének, mint pl. a Mátrix vagy az Oldboy.

Az animén belül elkülöníthető egy jellegzetes al-műfaj, amit én csak „varázslatos animének” nevezek, és amelynek valószínűleg világszerte legismertebb alkotója Hayao Miyazaki, akinek munkássága sokáig – 1997-ig – szinte teljesen ismeretlen volt Ázsián kívül, ám akkor a Miramax stúdió bemutatta Amerikában A vadon hercegnője című filmjét, és egy csapásra minden megváltozott.

宮 崎 駿 vagyis Miyazaki Hayao 1941. január 5-én született Akebono-choban, Tokió egyik kerületében. Édesapjának és nagybátyjának üzeme volt, amely repülőgép-alkatrészeket gyártott japán harci gépek számára, így Hayao kisgyerekkorától a repülés és a repülőgépek közelében élt, amely egyik meghatározó élményévé vált, és ami azóta is rendszeresen visszatérő motívum a filmjeiben.

Középiskolás volt, amikor látta a Hakujaden című – úgy tartják –, legelső, egész estés, színes, animációs japán filmet. Ez döntőnek bizonyult a fiatalember további sorsát illetően, ámbár előbb még meg kellett tanulnia emberi figurákat is rajzolnia, tekintve, hogy addig jószerivel csak repülőgépeket és hadihajókat ábrázoló grafikákat készített.

A középiskolát követően Miyazaki beiratkozott a Gakushin Egyetemre, ahol politikatudományt és közgazdaságtant hallgatott.

Sikeres diplomázást követően a Toei Animation munkatársa lett, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Akemi Otával, aki otthagyta animátori munkáját, hogy két fiuk, Goro és Keisuke mellett lehessen főállású anyaként.

Miyazaki első nagyobb munkája az 1965-ös Garibā no Uchuu Ryokou (Gulliver utazásai a Holdon túl) volt. A történet eredeti befejezése nem nyerte el a tetszését, így saját ötletét felhasználva átírta azt, amely végül be is került a film végleges változatába.

Miyazaki ekkoriban főleg vezető animátorként, figuratervezőként és tanácsadóként dolgozott, így például Kimio Yakubi legendás Csizmás Kandúrjában (Nagakutsu wo Haita Neko – 1969), amelynek több jelenetét is ő találta ki és írta meg.

1971-ben Miyazaki otthagyta a Toeit egy másik stúdióért, ahol már kisebb rendezői feladatokat is rábíztak. Anime-sorozatok epizódjait készítette, ill. majdnem egy Harisnyás Pippi-filmet is, ám ezt a projektet később törölték, így Miyazaki és közeli munkatársa-barátja, Isao Takahata más szériákban és filmekben dolgozott.

1979-ben Miyazaki elkészítette első saját filmjét, The Castle of Cagliostro címen, amely a Lupen III című sorozaton alapult. (A főszereplő a híres francia tolvaj-úriember, Arsène Lupin unokája volt.)

Míg ez a film nem keltett különösebb visszhangot, addig a következő már igazi sikernek bizonyult: 1984-ben készült el a Kaze no Tani no Naushika (Nauszika – A szél harcosai) című alkotás, amely már teljes egészében magán hordozza Miyazaki legfontosabb stílusjegyeit: a történet központi szereplője egy fiatal lány, nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem, az ember és a természet viszonya, valamint a repülés, mint a létezés egyfajta magasabb szintű, tökéletesebb formája.

A Nauszika sikere tette lehetővé, hogy Miyazaki megalapítsa saját animációs vállalatát, a Ghibli Stúdiót (1985-ben), amely azóta is Japán egyik meghatározó rajzfilmkészítő cége.

A Ghibli égisze alatt készültek el Miyazaki további filmjei is: a Laputa – Az égi palota 1986-ban, a Totoro – A varázserdő titka 1988-ban és a Kiki – A boszorkányfutár 1989-ben.

Ezekben a filmekben is visszaköszönnek a jellemző Miyazakis stílusvonások: a főszereplők fiatal lányok, a történetek az emberi tevékenység környezetre való hatásaival foglalkoznak, ill. különféle fantasztikus repülő gépezetek szerepelnek bennük; óriási csatacirkálók és kicsiny, fürge vitorlások, vagy éppen a japán mondavilágból merítő fura teremtmények, mint pl. Totoro, vagy ugyanebben a filmben látható „cicabusz”.

1992-ben alapvető fordulat következett be: a Porco Rosso című film főszereplője immár egy felnőtt férfi, egy antifasiszta pilóta (ismét a repülés, mint alapelem), aki az 1920-as évek olasz tengerei fölött légi kalózokra vadászik. A férfit rettenetes átok sújtja: egy a múltban elkövetett végzetes hiba következtében katonatársai vesztették életüket, és ő szégyenében, a felelősség és a lelkiismeret-furdalás következtében disznóvá változott.

Az 1997-ben készült Mononoke Hime (A vadon hercegnője) című filmmel Miyazaki visszatért az annyira fontosnak tartott politikai, ökológiai témákhoz, ill. első ízben itt jelentek meg és kaptak központi szerepet a japán mítoszok szellemei és istenei.

A főszereplő ezúttal is egy fiatal lány, Mononoke hercegnő, akit állat-istenek neveltek fel. A hercegnő az erdő szélén létesült vasművesek (a modern kori káros emberi tevékenység, környezetszennyezés és a kapitalizmus szimbóluma) ellen harcol, akik pusztítják az erdőt, hogy kohóikat táplálni tudják.

Az állat-istenek összefognak, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljanak az emberekkel; ebbe a harcba keveredik bele egy messzi falu hercege, Ashitaka, aki harmóniát akar teremteni az emberek és az istenek között, hogy mindannyian békében éljenek egymás mellett.

Talán ez a film sikerült a leginkább filozofikusra, ill. ebben jelenik meg a legkiforrottabban a természetvédelem és a társadalomkritika, nem csoda hát, hogy elnyerte a Japán Filmakadémia legjobb filmnek járó díját, valamint komoly kritikai és közönségsikert ért el.

A Mononoke után Miyazaki nyugdíjba vonult, de a munkával nem hagyott fel teljesen: egy családi barát egyik kislánya inspirálta következő filmjének címszereplőjét, így készült el 2001-ben a Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro Szellemországban), amely minden addigi japán bevételi rekordot megdöntött: 300 millió dollárnak megfelelő, elképesztő 30 milliárd yent hozott!

A főszereplő lány, Chihiro szüleivel vidékre költözik, nem messze egy erdőtől. Miután anyját és apját egy gonosz boszorkány disznóvá változtatja, Chihiro kénytelen munkát vállalni egy bizarr szellemvilág fürdőházában, ahol számos fura szerzettel, szellemekkel és istenekkel találkozik.

A film világszerte hatalmas sikert ért el, ismét elnyerte a Japán Filmakadémia díját, valamint az Ezüst Medvét a Berlini Filmfesztiválon, és 2002-ben a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat is.

A következő film egy angol mese alapján készült: a Diana Wynne Jones által írott Howl’s Moving Castle (A vándorló palota) 2004-ben került a mozikba.

2005-ben Miyazaki életműdíjat kapott a Velencei Filmfesztiválon.

A Ponyo a tengerparti sziklán egy kínai gyerekmesén alapul. Főszereplője egy Sosuke nevű kisgyerek, és egy aranyhal, Ponyo, aki emberré szeretne válni.

thewindrises_poster2.jpg

Habár Miyazaki többször is bejelentette visszavonulását, eddig mindig visszatért. Legújabb filmje, a Szél támad 2013-ban készült, ám úgy tűnik, hogy a Mester ezzel valóban elbúcsúzott a csodálóitól.

Ez az alkotás némileg eltér a szokásostól, ugyanis egy történelmi, (fikciós) életrajzi drámáról van szó, melynek főszereplője Jiro Horikoshi, a legendás japán repülőgép-mérnök, akinek tervei alapján készült a Mitsubishi A5M és a Mitsubishi A6M Zero típusú vadászgép.

Érdekességek:

A vadon hercegnője volt Miyazaki első filmje, melyben a hagyományos kézi animáció (vagyis amikor minden képkockát, hátteret és szereplőt kézzel rajzolnak és festenek meg) mellett számítógépes animáció is helyet kapott. Fontos megjegyezni, hogy Miyazaki kikötése szerint a filmjeiben a számítógépes animáció aránya nem haladhatja meg a 10 százalékot.

A legtöbb Miyazaki-filmben nem lehet egyértelműen elkülöníteni a pozitív és negatív szereplőket (eltérően a nyugati, főleg amerikai filmes stílustól). A karakterek motivációi és személyiségjegyei jóval árnyaltabbak a megszokott figurákhoz képest. Például A vadon hercegnőjének negatív (?) főszereplője, Eboshi Úrnő – noha kegyetlenül le akar számolni az ellene fölsorakozó szellemekkel és állat-istenekkel – rendkívül lelkiismeretesen és elkötelezetten védi a népét és városát, nagylelkűen gondját viseli az ott élő leprásoknak és egykori örömlányoknak. Nem nyereségvágytól vagy kegyetlenségtől hajtva akar harcolni, hanem a népe túléléséért.

A filmek pozitív főszereplői is esendőek, hitelesen emberiek, nem azok a cukormázas, tündi-bündi figurák, mint számos Disney-film esetében. Sokszor a főhősök a történetek folyamán hihető és pszichológiailag is hiteles személyiségváltozásokon mennek keresztül, és a filmek befejezése sem úgy történik, hogy a „jó győzedelmeskedik a rossz fölött.” Chihiro sem azért menekül meg, mert „legyőzi a gonoszt”, hanem mert megtanulja, hogyan tud kiszabadulni a szorult helyzetből, amelybe került.

Sok filmben fellelhetőek Miyazaki politikai és háborúellenes nézetei: a Laputában például a bányászfalu lakói az idealizált emberi társadalom képviselői, míg a Porco Rosso főhőse – habár képzett és ügyes harcos – egyáltalán nem rajong a hadviselésért.

Hayao Miyazaki filmjei filmtörténetileg megkerülhetetlenek, de emellett kellemes kikapcsolódást nyújtanak, ráadásul az észt is megmozgatják, nem csak a szem számára jelentenek élményt. Munkássága gyerekek és felnőttek számára is egyformán élvezhető; nagyszerű mesék, elgondolkodtató korrajzok, filozofikus drámák és fantasztikus mítoszok. Egyszerűen varázslatosak.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cinefil.blog.hu/api/trackback/id/tr657740424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Levente B. · kameraaltal.blog.hu 2015.08.28. 20:24:22

Minden filmjét imádom, meg is van DVD-n.