A dánok még mindig remek filmeket tudnak készíteni. Igazság szerint, ha a magyar "filmipar" csak fele olyan színvonalú mozikat dobna össze, mint a dánok, akkor minden a legnagyobb rendben lenne.

Mads Matthiesen minimalista kamaradrámájának főszereplője a 38 éves testépítő, Dennis. Sosem volt még barátnője, magányosan éldegél egy kis lakásban anyjával Koppenhága külvárosában. Amikor bácsikája egy thai lányt vesz feleségül, úgy dönt, hogy ő is az egzotikus országba megy feleséget találni magának. A keresés azonban egyáltalán nem bizonyul könnyűnek, mert a férfi nem alkalmi légyottot, hanem szerelmet keres. Végül találkozik egy nővel, akivel elkezd kialakulni valami, ám az elszakadásról az anya hallani sem akar. Dennis válaszút elé érkezik: elvágja a család köteléket és elkezdi végre felnőtt életét, vagy továbbra is a mama kicsi fia marad.

Nem véletlen az előbb használt "minimalista" jelző. A színészek kevés kivétellel amatőrök, kézikamerázás van, zene viszont nincs, a beállítások egyszerűek, a dialógusok rövidek, lényegre törőek, díszletek, jelmezek alapvetően nincsenek. Mindez egy igen steril, de mégis ízig-vérig életszagú hangulatot eredményez, amely végeredményben az egész filmet hihetővé teszi.

Furcsa, de egyszersmind remek kontraszt, hogy a "címszereplő" egy 2 méteres body builder, akiről a kutya se gondolná, hogy maga a másfél mázsás ártatlanság, másodszorra azonban már hajlamos az ember elgondolkodni azon, hogy vajon egy harmincas éveiben járó férfinak miért nem volt még soha intim kapcsolata. Valóban benne van a hiba, nem esetleg az egyre felszínesebbé váló világgal, ahol a valódi értékek és érzelmek egyre jobban háttérbe szorulnak?

A film másik fontos vonulata az anya-fiú-kapcsolat. Az idősödő anyák, akik együtt élnek a fiukkal, hajlamosak arra, hogy "rátelepedjenek" a gyermekükre, még ha nem is pióca módjára, de mégis egy idő után olyan speciális függés alakul ki köztük, ami alkalmasint korlátozhatja a fiú életét. Mert a mamának kell segíteni, mert a mamának nem tetszik a lány, akivel a fiú megismerkedne, mert a mama ezt kéri, mert a mama azt kéri. És egy jó fiú nem akarja a mamát megbántani, ezért mindig a rendelkezésére áll és segít neki, nem mond ellent, de közben telnek-múlnak az évek, és egyszer csak ráébred, hogy az élet lassan elmegy mellette. Amikor pedig egy fiú erre ráébred, és kihátrálna a mama szoknyája mögül, természetes következmény, hogy az anya a személye elleni támadásnak veszi, holott erről szó sincs. Fontos tehát megérteni és elfogadni, hogy előbb-utóbb minden fiú felnő, mert fel kell nőnie. Nem azért, mert ez a szokás, hanem mert mindenképp eljön az az idő, amikor a mama már nem lesz vele.

Remek film a Teddy mackó, egy amatőrségében is profi Kim Kolddal és egy egészen kiváló Elsebeth Steentofttal.