Sok mindent lehet mondani a mai magyar "filmgyártásról", elsősorban persze rosszat, bár tény, hogy olykor becsúszik egy-két színvonalasabb alkotás, ám ha valóban értékes és jó magyar filmre vagyunk kíváncsiak, akkor mindenképp vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet. Igaz, a hazai filmes kínálat ekkoriban sem tobzódott az ún. műfaji filmekben, pláne nem az olyanokban, amikkel a dekadens és imperialista nyugat mérgezte a lakóinak agyát, ám elvétve mégis készült valami olyan, ami pusztán a szórakoztatásra ment rá, esetleg egy alkotó kipróbálta magát egy bizonyos területen. Talán a Defekt is ilyen film lehetett a maga idejében, mert író-rendezője, Fazekas Lajos látott valami külföldi thrillert, és annyira megtetszhetett neki, hogy elhatározta: ő is csinál egyet.

Csak egy ENTER 2.

A film megnézése előtt feltétlenül érdemes a mondanivaló tekintetében előzményének nevezhető Trustra is rászánni egy estét.

Ha valaki tömegközlekedési járművekkel utazik, emberek tucatjait láthatja, ahogy a kezükben a telefonjukkal megállás nélkül pötyögnek; csetelnek, Facebookoznak stb. Nem hívják fel egymást, nem találkoznak személyesen, nem beszélnek "élőben", hanem csak üzengetnek egymásnak, és azt hiszik, hogy ez egy baráti, netán szerelmi kapcsolat. Nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága az SMS-nek, e-mailnek és chat-üzeneteknek, csak nem ekkora mértékben. Az online lét néhány év leforgása alatt olyan szinten átformálta a világot és az emberek közötti viszonyokat, hogy nem is tudom, helyrehozhatók-e egyáltalán azok a károk, amiket eddig okozott.

Gyaníthatóan nem csak én gondolom így, hanem Henry Alex Rubin is, aki első játékfilmjében azt veszi górcső alá, hogy mivel járhat az, ha bármiféle kontroll nélkül használjuk az ilyen-olyan mobil eszközeinket, a laptoptól kezdve a tabletig; hogy egy ártatlannak gondolt tréfa vagy néhány meggondolatlan e-mail és csevegőszobában adott válasz micsoda következményekkel járhat.

Csak egy ENTER

Aki ismeri David Schwimmer nevét, annak elsőre egészen biztosan Ross Geller ugrik be a Jóbarátokból. A színész 10 éven át játszotta a bohókás antropológus-professzort, ezek után joggal gondolhatnánk azt, hogy egy életre beskatulyázta magát. Kollégáihoz hasonlóan ő is megpróbált persze kitörni, így feltűnt más filmekben színészként (legnagyobb sikere a Madagaszkár-sorozat Melmanjének szinkronizálása), azt viszont talán kevesebben tudják, hogy már a sorozat ideje alatt bemutatkozott rendezőként, egyéb munkái mellett 10 részt is dirigált a new yorki fiatalok életét bemutató szériából, míg első játékfilmje a Fuss, dagi, fuss! volt.

Ezek alapján megállapítható lett volna, hogy rendezőként Schwimmer valahol Ivan Reitman szintjén van, vagyis egész jó humor- és arányérzékkel rendelkezik, de aztán megrendezte második, Trust című filmjét, amivel totálisan rácáfolt minden korábbi spekulációra.