Cinefil

Defekt (1977)

2015. március 23. - Kővári György Márió

Sok mindent lehet mondani a mai magyar "filmgyártásról", elsősorban persze rosszat, bár tény, hogy olykor becsúszik egy-két színvonalasabb alkotás, ám ha valóban értékes és jó magyar filmre vagyunk kíváncsiak, akkor mindenképp vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet. Igaz, a hazai filmes kínálat ekkoriban sem tobzódott az ún. műfaji filmekben, pláne nem az olyanokban, amikkel a dekadens és imperialista nyugat mérgezte a lakóinak agyát, ám elvétve mégis készült valami olyan, ami pusztán a szórakoztatásra ment rá, esetleg egy alkotó kipróbálta magát egy bizonyos területen. Talán a Defekt is ilyen film lehetett a maga idejében, mert író-rendezője, Fazekas Lajos látott valami külföldi thrillert, és annyira megtetszhetett neki, hogy elhatározta: ő is csinál egyet.

Tovább

A nagy szépség (2013)

Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó bulikban, álművészieskedő performanszokon stb. Lényegében éjszaka él, nappal viszont alig csinál valamit. Hatvanötödik születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán; olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, aminek ő is aktív részese. Továbbra is partizik, de közben bejárja Rómát és gondolkodik, régi és új ismerősökkel találkozik - leginkább azért, hogy megtalálja a felszín mögött húzódó "nagy szépséget".

Tovább

Nők férfiak nélkül (2009)

 

Irán, az 1950-es években. A feszült politikai légkörben, négy, egymás számára tökéletesen idegen nő sorsa fonódik össze a közös szabadságvágyban. A férfiközpontú iszlám társadalomban megértő társakra és vigaszra találnak a másikban. A 2009-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat nyert Shirin Neshat filmje.

Tovább

Felperzselt föld (2010)

Mikor a közjegyző ismerteti Jeanne-nal és Simonnal anyjuk végrendeletét, az ikrek még nem tudják, hogy az a nő, aki világra hozta őket, milyen rendkívüli bátorsággal rendelkezett és milyen tragikus sors jutott neki osztályrészül a háborús összecsapások sújtotta Libanonban. Jeanne és Simon találkozása anyjuk múltjával, az önmagukkal való szembenézésre és megbékélésre kényszeríti a testvérpárt.

Tovább

Pál Adrienn (2010)

A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) körül néhány éve kirobbant milliárdos sikkasztási botrány igen súlyos helyzetbe hozta a magyar filmszakmát, így nem csak a tervezett, új filmek kerültek veszélybe, de a már elkészülteknél is kétségessé vált, hogy jut-e pénz a forgalmazásukra. Utóbbira volt példa Kocsis Ágnes Pál Adrienn című alkotása, amely hiába nyerte el a 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon a FIPRESCI-díjat (a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének elismerését), az MMKA összeomlása alaposan betett a film hazai forgalmazásának. Szerencsére végül elhárultak az akadályok a mozibemutató elől.

Tovább

Disconnect (2012)

Csak egy ENTER 2.

A film megnézése előtt feltétlenül érdemes a mondanivaló tekintetében előzményének nevezhető Trustra is rászánni egy estét.

Ha valaki tömegközlekedési járművekkel utazik, emberek tucatjait láthatja, ahogy a kezükben a telefonjukkal megállás nélkül pötyögnek; csetelnek, Facebookoznak stb. Nem hívják fel egymást, nem találkoznak személyesen, nem beszélnek "élőben", hanem csak üzengetnek egymásnak, és azt hiszik, hogy ez egy baráti, netán szerelmi kapcsolat. Nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága az SMS-nek, e-mailnek és chat-üzeneteknek, csak nem ekkora mértékben. Az online lét néhány év leforgása alatt olyan szinten átformálta a világot és az emberek közötti viszonyokat, hogy nem is tudom, helyrehozhatók-e egyáltalán azok a károk, amiket eddig okozott.

Gyaníthatóan nem csak én gondolom így, hanem Henry Alex Rubin is, aki első játékfilmjében azt veszi górcső alá, hogy mivel járhat az, ha bármiféle kontroll nélkül használjuk az ilyen-olyan mobil eszközeinket, a laptoptól kezdve a tabletig; hogy egy ártatlannak gondolt tréfa vagy néhány meggondolatlan e-mail és csevegőszobában adott válasz micsoda következményekkel járhat.

Tovább

Trust (2010)

Csak egy ENTER


Aki ismeri David Schwimmer nevét, annak elsőre egészen biztosan Ross Geller ugrik be a Jóbarátokból. A színész 10 éven át játszotta a bohókás antropológus-professzort, ezek után joggal gondolhatnánk azt, hogy egy életre beskatulyázta magát. Kollégáihoz hasonlóan ő is megpróbált persze kitörni, így feltűnt más filmekben színészként (legnagyobb sikere a Madagaszkár-sorozat Melmanjének szinkronizálása), azt viszont talán kevesebben tudják, hogy már a sorozat ideje alatt bemutatkozott rendezőként, egyéb munkái mellett 10 részt is dirigált a new yorki fiatalok életét bemutató szériából, míg első játékfilmje a Fuss, dagi, fuss! volt.

Ezek alapján megállapítható lett volna, hogy rendezőként Schwimmer valahol Ivan Reitman szintjén van, vagyis egész jó humor- és arányérzékkel rendelkezik, de aztán megrendezte második, Trust című filmjét, amivel totálisan rácáfolt minden korábbi spekulációra.

Tovább

Omar

Az ember igazán nem gondolná az elmúlt évek, évtizedek híradós anyagai láttán, hogy Palesztinában akadnak rendezők, akiknek nem hogy pénzük (oké, koprodukciós partnerek által), de lehetőségük is van filmet forgatni. Hany Abu-Assaddal ez a helyzet, és a Mennyország most című mozija után most ismét betekintést nyújt Ciszjordánia lakóinak mindennapjaiba - egy olyan világba, ahol az emberek falak és romok között, örökös életveszélyben élnek, és az életük szerves részét képezi az izraeli megszállással szemben tanúsított ellenállás, ami akár szóban, akár konkrét tettekben is megnyilvánul. Mindezektől eltekintve a palesztinok - természetesen - ugyanolyan emberek, mint akárki más; érzéseik, vágyaik, félelmeik és reményeik mit sem különböznek a náluk szerencsésebb helyzetben lévőkétől.

Tovább

Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz

Mivel az ázsiai filmpiac több milliárdos, semennyire nincs rászorulva az európai (kb. 700 millió fő), még kevésbé az észak-amerikai (kb. 400 millió fő) nézőkre. Bár a nyelvi akadályok természetesen közrejátszanak, a kínai, indiai, japán, dél-korai, thai és indonéz filmipar köszöni szépen, remekül elvan önmagában anélkül is, hogy ki kellene lépnie a nemzetközi porondra akár csak feliratos filmekkel. Még szerencse, hogy ennek ellenére rendszeresen bemutatnak Ázsián kívül is onnan származó produkciókat, igaz, jóval kevesebbet annál, mint amennyi készül, és nem, nem Jackie Chan ökörködéseire vagy a vérgőzös animékra gondolok.
Dél-Korea filmtermésére külön is érdemes odafigyelni, már csak azért is, mert a nyugati nézők számára is sokszor "fogyasztható" alkotások bukkannak fel rendszeresen a fesztiválokon és mozikban. A két legismertebb rendező, akiket az átlagos hazai néző is ismerhet, talán Kim Ki-duk és Park Chan-wook. Előbbi jegyzi a jelen kritikám tárgyául szolgáló filmet.

Tovább

Átmeneti állomás

Destin Cretton független alkotása alig 1 millió dollárból készült, de történetével, mondanivalójával, na meg hiteles drámájával gond nélkül maga mögé utasít olyan szuperprodukciókat, mint pl. a Gravitáció, és persze simán feltörli a padlót olyan hatásvadász és díjhajhászó mozikkal is, mint amilyen a 12 év rabszolgaság.

Tovább
süti beállítások módosítása