Ez a film egy palesztin-francia-német-holland-izraeli dráma, ebből valószínűleg az európaiak adták a pénzt és a forgalmazási lehetőséget, Izrael meg helyszíneket, de a film ízig-vérig palesztin.

Történet:

Khaled és Said két palesztin fiatal, akik a megszállt területeken tengetik életüket. Egyetlen "kitörési" lehetőségük, ha öngyilkos merénylőként mártírhalált halnak valahol Izraelben. A határátkelésbe azonban hiba csúszik, és a két férfi elszakad egymástól. Amíg Khaled kétségbeesetten próbál Said nyomára lelni, ő bombával a testén járja Nablusz útjait, próbálva kitalálni, mit tegyen. A keresés során mindkettejüknek van idejük, hogy még egyszer végiggondolják, mire készülnek.

Megvalósítás:

Hany Abu Assad kiváló filmje nyugati stílusban mesél a palesztin mindennapokról, melyek már hosszú évek óta a megszállásról, a nyomorról, és a kilátástalanságról szólnak. Egy olyan világról, melyben az adok-kapok izraeli és palesztin oldalról is már annyira hétköznapivá vált, hogy a helyi átlagember talán el sem tud képzelni másmilyen életet. A feszült viszony a két nép között évezredek óta fennáll, de ez a film is azt bizonyítja, hogy már kezdenek ebbe belefáradni. Ha Izrael palesztin területre lő, a palesztinok visszalőnek vagy robbantanak, amit Izrael megtorol, amit a palesztinok sem hagynak válasz nélkül... és a sorozat sosem szakad meg. Abu Assad azon mérsékelt felfogás híve, miszerint elég volt már a vérontásból, azzal nem lehet elérni a palesztin nép célját, hiába a rengeteg áldozat mindkét oldalról, a helyzet semennyit nem változott az évek során. Veszélyes nézet ez, hiszen a palesztin ellenállók között sokan nem hajlandók más módon küzdeni a szabadságért, annyira elkeseredettek vagy elszántak.

Khaled és Said nem rossz emberek, nekik nagyjából olyan természetes az, hogy az "ügy" vezetői kiválasztották őket az akcióra, mint a levegővétel. Egyszerű, elszigetelt életükbe Suha, a felvilágosult, fiatal nő (és nem mellesleg egy mártír lánya) juttatja be azt a gondolatot, mely szerint talán másképp is lehet harcolni, és a véráldozat mit sem ér. A film nem áll egyik fél pártjára sem, nem ítélkezik, csak bemutat egy nagyon is aktuális jelenséget, de nagyon helyesen a nézőre bízza a döntést.

Remek fényképezés, nulla zene, és kiváló színészi alakítások jellemzik a filmet, amely Oscar-díjra volt jelölve, a Golden Globe-ot pedig meg is nyerte.