Jancsó Miklós egyike volt azon magyar filmrendezőknek, akit nemzetközi szinten is (el)ismertek, és külföldön is hasonló sikereket ért el, mint itthon. Tény, hogy az öregnek nem volt ki mind a négy kereke, de egyrészt ezt maga is elismerte és örömmel vállalta, másrészt - valószínűleg ezért - olyat tudott, amit senki más. Tessék nekem mutatni még egy magyar rendezőt, akinek filmjein több generáció nőtt föl, és nem csupán az ELTÉ-s filmelméletisek és bölcsészek ismerik legalább munkásságának egy részét, de az átlagos(abb) mozibarátok is. Míg utóbbiak valószínűleg a Kapa-Pepe-filmeket kedvelik, addig előbbiek például a Fényes szelet.

A skandináv filmek mindig is az európai mozik élvonalába tartoztak. Manapság skandináv filmek alatt leginkább talán Lars Von Trier agymenéseit ismerheti a nagyérdemű, na meg a kötelező Bergman-életművet, és persze az elmaradhatatlan Millenium-trilógiát. Az északi filmek táborát azonban nem csak a dán és svéd mozik alkotják, hanem a norvégok is, melyek közül az elmúlt években több is eljutott a magyar forgalmazási rendszerbe (nem beszélve a hazai feliratműhelyeknek és az internetnek köszönhetően letölthető alkotásokról): Álmatlanság, Ponyvalevél, Ördögsziget stb. Nemrég mozikba került a Fejvadászok című remek thriller, majd (nem hivatalosan) elérhetővé vált a The Blair Which Projectre simán köröket verő Trollhunter, ami a found footage-stílust alkalmazva mutatta be Norvégia korábban nem ismert "élővilágát". Utóbbi különösen fontos a Thale szempontjából, hiszen ahogy abban különféle trollok mászkáltak, jelen filmünk alanya egy ún. huldra, amely szintén a skandináv mitológiai teremtmények családjába tartozik.

Filmes blogból annyi van, hogy nem csak Dunát, de egyenesen Amazonast lehet velük rekeszteni. Elég néhány kattintás pl. a Blog.hun, a Blogspoton, vagy a Wordpressen, és máris lehet kezdeni az írást.

Számtalan blog tematizálódott például a sci-fire, a horrorra, az aktuális mozipremierekre, ezekben azonban majdnem mind közös, hogy a szerzők valamilyen (nem feltétlenül pejoratív értelemben véve) kommersz produkcióról írnak, eközben viszont háttérbe szorulnak napjaink és a múlt kevésbé ismert alkotásai, melyek pedig ugyanúgy képesek lennének megtalálni a közönségüket, amennyiben a forgalmazók vagy az online média - például a filmes bloggerek - foglalkoznának velük.

Persze, tudom, hogy egy A galaxis őrzőire sokkal többen kíváncsiak, a plázamozik is inkább az ehhez hasonló, magas nézőszámmal és biztos profittal kecsegtető filmeket vetítik, ám ettől még nem szabad megfeledkezni arról, hogy filmeket nem kizárólag Hollywoodban készítenek, másrészt pedig a mozinak több célja van szórakoztatásnál. Ezzel nyilván sokan nem értenek egyet, én azonban makacsul kitartok amellett, hogy a film legfelső "rétege" a mondanivaló, minden más pedig csak ez után következik.

Ezen a blogon olyan filmekről lesz szó, melyekkel jobb esetben elvétve, rosszabb esetben egyáltalán nem lehet találkozni a hazai mozikban vagy tévékben, és jó eséllyel megvenni sem lehet őket (itthon) DVD-n (pláne Blu-rayen), ám a bemutató vagy megjelenés elmaradása ellenére is elért hozzánk a hírük, így sok esetben megéri egy külföldi beszerezés, végső esetben pedig a letöltés.